... is imádja a férje

Szerepkört vált Rost Andrea: világsikert hozó régi hősnőit, Susannát, Gildát fokozatosan fajsúlyosabb figurákra, a Grófnéra, Mimire, Liura és Cso-cso- szánra cseréli. Brüsszel és Japán közt – ma és holnap este – a Dóm téren is fellép: a Turandotban Puccini leglíraibb figuráját, Liut kelti életre.

– Amikor megérkeztem Szegedre, az jutott eszembe, hogy ezt a fantasztikus alföldi napsütést, ezeket az illatokat utoljára gyermekkoromban, Szolnokon élvezhettem. A nemzetközi pályafutás fontos, ott kell lenni a legrangosabb operaházakban, de jót tesz az ember lelkének, ha itthon is énekel. Az alföldi városoknak különleges hangulatuk van, biztosan azért, mert a gyökereim Szolnokhoz és a Jászsághoz kötnek – mondja a képzőművész férjével évek óta Berlinben élő Rost Andrea. – A fiam után a lányom is kiköltözik hozzánk, csak édesanyám marad Magyarországon. Hozzá gyakran hazajárok. Pablo Casals – aki a Franco-korszakban évtizedeket töltött Spanyolországtól távol – egyszer azt mondta: „Csak az tud magasra szárnyalni, aki biztos lábakon áll a hazája földjén." Nekem a magyar népzene, Bartók, Kodály és Ligeti muzsikája roppant fontos. Legutóbbi lemezemen is tőlük énekelek. A legnépszerűbb operákból már számtalan felvétel készült, a külföldi zenerajongók hálásak azért, ha valami újat, számukra ismeretlen muzsikát kapnak. Ezért mindig megható sikert hoznak a magyar művek.

Most a Vérnász komponistája, Szokolay Sándor ír Rost Andreának új dalokat – szeretne egy olyan lemezt készíteni, amelyen kortárs magyar szerzők, Szokolayn kívül Kurtág, Ligeti és Eötvös dalait énekli. Ezt missziónak tekinti. Valószínűleg leánya is követi a pályán. – Nehéz neki, tehertétel számára, hogy én vagyok az édesanyja, az édesapja pedig zongorista. Könnyebb volt nekem, még csak zenész sem volt a családban. Szerencsére a lányom muzikális, tehetséges, szép színű a hangja, a tanára szerint igazi koloratúrszoprán. Lehet, hogy teljesül az az álmom, hogy a színpadon a lányom játssza az anyámat, azaz A varázsfuvolában ő az Éj királynőjét énekeli, én pedig Paminát. A fiamból nem lesz muzsikus, bár egy nemzetközi iskolába járt Berlinben, és remekül dobolt az osztálytársaival alapított zenekarban. Kemény rockot játszottak, én is ott csápoltam a koncertjein, nagyon élveztem. Az érettségi után feloszlott a zenekaruk, de folytatja a dobolást. Autódesigner szeretne lenni, most fél évig egy belsőépítész stúdióban gyakornokoskodik, hogy megtanulja, milyen a munka, azután Berlinben tanul majd tovább. Az MA-diplomát már remélem, hogy a legjobb designiskolában, Pasadenában sikerül megszereznie.

Rost Andrea azt is elárulja, régi vágya kipróbálni az íjászatot: érdekli az ősi magyar harcművészet. Úgy véli, sok fiatal idegenkedik az operától, ezért is örül, hogy például a You-Tube-on sok az operafelvétel. – Sokan ott találkoznak először a műfajjal, és gyakran kiderül: ha megismerik, megszeretik – véli az énekesnő, aki szerint a gazdasági válságnak a nemzetközi operaéletben is érezni a hatásait. – Firenzébe először öt őszi Traviata-előadásra kaptam szerződést, majd közölték, hogy csak kettőt tudnak megtartani, és egy koncertet ajánlottak fel kárpótlásként. Én még jól jártam, egyik kollégámnak három produkcióját mondták vissza.

Halászlé túrós csuszával

– A férjem még nálam is jobban szereti a magyar konyhát, gyakran főzök neki pacalpörköltet jó erősen. A 2004-es Dóm téri koncert másnapján elmentünk a Kiskőrössy halászcsárdába haltepertőt, halászlét és túrós csuszát enni; a férjem utána azt mondta: jó, hogy nem szegedi vagyok, mert akkor ide járnánk haza, mindig ezeket kérné, és jól meghízna – mondja jellegzetes csilingelő kacagásával a díva.

Kísérleti koncert

– Arról beszélgettünk a kollégákkal, hogy az 1930-as években, a szabadtéri játékok első korszakában még hangosítás nélkül játszották itt az operákat. Varázslatos lenne legalább egy koncert erejéig kipróbálni, milyen a Dóm tér természetes hangzása. Szívesen eljönnék én is énekelni – hangsúlyozza Rost Andrea, aki azt reméli, hogy sikerül időpontot egyeztetnie a szegedi színházzal, így a következő évadban Mimiként is láthatja majd a szegedi publikum.

delmagyar.hu
2009.07.24.
Hollósi Zsolt