Bár a történet és a legtöbb szereplő fiktív, a Trubadúr egy létező polgárháború vége felé játszódik. Márton aragóniai király 1410. május 32-én meghalt anélkül, hogy kijelölte volna utódát, így a trónöröklést rendezetlenül hagyta. Márton király törvényesített unokáját, fiának, ifjú Márton szicíliai királynak a természetes fiát egyik meghatározó szerepű özvegy királyné sem támogatta.  Ezért végül két jelölt maradt csak állva az aragóniai trónörökösödési harcban: egyrészről az aragón királyi ház feje, Jakab Urgel grófja, aki Idős Márton király sógora is volt egyben, másrészről Ferdinánd kasztíliai infáns, Kasztília régense, és az elhunyt király unokaöccse. Két éves küzdelemben Ferdinánd infáns kerekedett felül, és ő foglalta el az aragón és a szicíliai trónt a Caspei megegyezés értelmében. A megválasztásában jelentős szerepet játszott az avignoni ellenpápa, XIII. Benedek, aki végül I. Ferdinánd trónjelöltségét támogatta. 1414. február 10-én koronázták aragón királlyá Zaragozában.
Ifjú Márton, szicíliai király törvénytelen fia nem más volt, mint Frederico, Luna grófja, aki azért kapta grófi címét, hogy Ferdinánd javára lemondjon a trónról.
A két riválist nem említik név szerint az operában, Jakab csak címével, mint Urgel grófja szerepel. A trónkövetelők sorsa követőikben ölt alakot. Ferdinánd a rojalista trónkövetelő, akit a nemesség nagy része és az özvegy királynék támogatnak, Luna grófot is maga mellett tudhatja. Erre az opera nem tér ki, mert a történet szempontjából lényegtelen a gróf politikai szerepe. Tény azonban, hogy Urgel grófja gyakorlatilag folyamatosan vesztésre áll, kénytelen az alsóbb néposztályokból, törvényen kívüliekből, nincstelenekből toborozni. Mikor sikerül kézre keríteniük Castellor várát még azt az előnyüket sem tudják kijátszani, hogy rajtaütéseknél gyorsak és meglepetésszerűen képesek támadni, hisz ebben a csatában éppenséggel pont védekezniük kellene.

Varsányi Anna