Feydeau: Bolha a  fülbe - vígjáték

Bemutató: 2010. március 5.

Egy író társáról, aki arról volt közismert, hogy darabjai megbuktak, utálta a kollégáit és hogy házassága egy katasztrófa volt, Feydeau így nyilatkozott: „Ez a fickó semmire se jó, csak arra, hogy felszarvazzák, de még ott is feleségének kell kisegítenie.”

Feydeau egyszer egy olyan társaságban volt, ahol az egyik úriember egy kapzsiságáról híres iparos volt. A társalgás épp az embertársaink iránti szeretetről folyt. „Ha engem bárki megszólít az utcán és alamizsnát kér,” – mondta az úriember – „rögtön belenyúlok a zsebembe.”
„És benne is hagyja a kezét!” – vágta rá Feydeau.

Egy este Feydeau barátaival egy operettet nézett. A szoprán – bár szép hangja volt – képtelen volt artikulálni a sorokat. Miközben egy megindító balladát énekelt, amiből természetesen egyetlen szót sem lehetett érteni, Feydeau így szólt: „Ez az a nő, akire bármely titkomat rábíznám!”

Feydeau gyakran késett a kéziratok leadásával. Egyszer, mikor a Maximban üldögélt, egy taxi állt meg az épület előtt és egy dühös színházigazgató ugrott ki a kocsiból, majd ráförmedt az íróra:
-    Mikor kapom már meg a darabot?
-    Amikor csak akarja! – válaszolta teljes nyugalommal Feydeau.
-    Négy évvel ezelőtt rendeltem!
-    Legyen türelmes, drága barátom. Épp az utolsó szüneten dolgozom.

Feydeau Feydeau-ról

„Jó egészségnek örvendek. Ne csodálkozzanak, ha mogorvának tűnök. Ez a normális állapotom. A legkevésbé sem hasonlítok színdarabjaimhoz, melyeket az emberek szórakoztatónak találnak. Én magam sosem nevetek a színházban. Az életben is csak nagyon ritkán. Hallgatag vagyok és társaságkerülő. Műveim teljes mértékben improvizáció útján születnek: az egész, a felvonások, a stílus és a forma mind az írás során foglalják el végleges helyüket. Soha nem készítettem vázlatot.
Mikor darabot írok, az olyan, mintha bezárnám magam egy pincébe, ahonnan nem szabadulhatok addig, míg be nem fejezem. Én nem tartozom azok közé, akik örömmel alkotnak. Egyáltalán nem szórakoztat azoknak az őrültségeknek a kitalálása, amiken a közönség majd jókat nevet. Rezzenéstelen az arcom, mint egy patikusnak, aki gyógyszert készít. Fogok egy gramm komplikációt, egy gramm feslettséget és egy gramm tapasztalatot, és a tőlem telhető legjobban összegyúrom őket. És teljes biztonsággal meg tudom jósolni, milyen hatásuk lesz majd.”