A kapzsi Marsan gróf különös betegsége
„A feltűnően alacsony, tömzsi Marsan gróf vagyonnal nem rendelkezett, de bátor ember volt, s igen járatos társasági dolgokban, roppant udvarias, kitűnően értett a nők nyelvén, s amennyire csak tehette, az ő pénzükből is élt. Óriási összegeket fejt ki d’Aumont marsall özvegyéből. Nem volt még egy ember az udvarban, aki oly nemtelenül megalázkodott volna a miniszterek, kegyencnők, lakájok kegyeiért, a legkisebb rangért is, hitványul és mohón igyekezett pénzt kicsikarni mindenkiből, akiből csak bírt. (…) Ez a hitvány és kapzsi ember, aki egész életében abból élt, hogy az egyháztól, valamint nőktől, özvegyektől és árváktól rabolt, s aki mindenekelőtt a nép vérén hízott meg, végül is farkaséhesen halt meg, mivelhogy torka megbénult, s bár szellemi képességei és egyéb szervei érintetlenek és épek maradtak, egyetlen falatot sem bírt lenyelni.” (Saint-Simon herceg)

„A nagyságos úrról cserfel, a nagyságos úron röhög mindenki. Másképp nem is tetszik emlegetve lenni, csak: az a fösvény, az a zsugori, az a fukar, az a faszari…” (Molière)

Vendôme herceg meg az orvosok
„Vendôme herceg nyilvánosan elbúcsúzott a Királytól, Monseigneurtől, a királyi hercegnőktől s mind a többiektől, hogy elutazzék, s a sebészek kezére adja magát, noha azok egy ízben elhibázták már munkájukat. (…) Csaknem három hónapot töltött a legügyesebb kirurgusok keze alatt, ám ezeknek a tudománya is csődöt mondott. Amikor visszaérkezett az udvarba, fél orra hiányzott, fogai kihullottak, arckifejezése tökéletesen megváltozott, és csaknem bárgyúnak mutatta. Az erős orvosság eltompította az agyát, tükörképével azonban nem volt megelégedve: csak néhány napig tartózkodott az udvarban, majd Anet-ba ment, bevárni, vajon hajával együtt kinő-e az orra meg a foga.” (Saint-Simon herceg)

„Legtöbb ember nem betegségébe hal bele, hanem az orvosságaiba.” (Molière)

 (Varsányi Anna)