Ifj. Alexandre Dumas regényét 1848-ban adták ki, amit hamarosan követett a belőle a írt színdarab. A kaméliás hölgyet 1852-ben mutatta be a párizsi Théâtre du Vaudeville. A drámának akkora sikere volt, hogy Verdi nyomban elhatározta, hogy megzenésíti. 1853-ban a mester elkészült az operával, melynek a Traviata címet adta. Attól eltekintve, hogy a szereplők nevét megváltoztatta, az opera cselekménye követi a regényét.
A színdarabot a világ minden részén bemutatták. A tüdőbeteg Marguerite Gautier lett a színésznők nagy szerepálma. A 19. század legnagyobb formátumú művésznője Sarah Bernhardt a Kaméliás hölgyet előadta Párizsban, Londonban, New Yorkban és még a filmvásznon is. Bár az 1911-es forgatáson már nem volt kimondottan zsenge korú: 67 évesen bújt a 23 éves kurtizán bőrébe. Ezután még legalább húszféle filmváltozat készült a történetből, és olyan neves színésznők keltették életre Marguerite Gautier-t, mint Greta Garbo, María Félix, Isabelle Hupert vagy Greta Scacchi.
1963-ban kimondottan Nurejev számára koreografált táncestet Sir Frederick Ashton Marguerite és Armand címen. A női szólószerepet Margot Fonteyn táncolta.
A Traviatából tizennégy alkalommal forgattak filmet. Violettát remek énekesnők sora alakította: Anna Moffo, Ileana Cotrubas, Edita Gruberova, Angela Gheorghiu, Anna Netrebko, Renée Fleming.

(Varsányi Anna)