- Mennyiben tekinthető szülői örökségnek a színházhoz való kötődése?

- Nyilván nagyrészt a szüleimtől örököltem a színház szeretetét: apám Nádasdy Kálmán színház- és filmrendező volt, anyám, Birkás Lilian, szoprán volt az Operában. Gyakran jártam gyerekkoromban az Opera épületében (bár előadásokat ritkán néztem végig), és persze sokat hallottam otthon színházról, színészetről művészetről.

- Azokat a Shakespeare darabokat fordítja újra, amelyeket a legjobban szeret, vagy megrendelésre dolgozik?
- Megrendelésre dolgozom, mindig egy-egy színház kér fel, úgyhogy nem mindig olyan művet fordítok, ami a legközelebb áll a szívemhez. De ez már csak így van minden mesterségnél. A színész se csak olyat játszik, amit szeret.

- A szegedi Makrancos hölgy előadásnak mik az erényei, és mi az, amit Ön másképp jelenített volna meg?

- A fordításaim alapján készült produkciókról elvből soha nem mondok semmit, vagy csak általános dicséretet. Így teszek most is: nagyon kellemes, szórakoztató, de azért a mélységet sem nélkülöző előadás. A főszereplő, Danis Lídia igazán remek!

- Járt már korábban is a Szegedi Nemzeti Színházban?

- Igen, többször is, például 2001-ben, amikor Alföldi Róbert rendezte itt a Szentivánéji álmot, amihez az én fordításomat használta. Hernádi Judit volt a tündérkirálynő, s a Bes-o-Drom együttes élőben muzsikált a színpadon.

- Saját fordításainak színpadi változatai közül melyik/melyek a kedvence(i)? Miért?

- Talán érthető, ha azokat kedvelem jobban, ahol viszonylag csendes, nyugodt a színpadi akció, akkor ugyanis jobban hallatszanak a szavak! A túlmozgott, zajos, csetepatés előadásokat kevésbé szeretem, mert gyakran sajnálkozva kell tapasztalnom, hogy a szöveg sok szépsége, szellemessége (vagy akár tragikuma) elsikkad. Különösen Shakespeare-nél, ahol gyakran a szöveg igen dús, és még egy mai fordításban is figyelni kell, hogy a sokrétű értelmet ki tudja bontani a néző. A szívemhez legközelebb a Szentivánéji álom áll, talán mert az volt az első Shakespeare-fordításom. Meg hát olyan szerethető darab.

(Varsányi Anna)

Nádasdy Ádám (Budapest, 1947. február 15. –) nyelvész, költő, műfordító, habilitált egyetemi docens.

A nyelvtudomány kandidátusa (1994). 1970-ben szerzett diplomát az ELTE angol–olasz szakán, 1972 óta az ELTE Bölcsészettudományi Karának angol nyelvészeti tanszékén tanít, 1997-től 2003-ig tanszékvezető; Széchenyi-ösztöndíjas. Szakterülete az angol nyelvészet – különösen a hangtan –, illetve a nyelvtörténet és germanisztika, valamint a magyar hangtan. 2004-ben a Zuger Kulturstiftung Alapítványtól egy féléves berlini ösztöndíjat nyert. 2006-ban az ELTE BTK habilitált docensévé avatták.
Több kötetben jelentek meg versei. 1990-ben Déry Tibor-jutalommal, 1993-ban Graves-díjjal, 2000-ben Füst Milán-díjjal tüntették ki. 2003-ban megkapta a Budapestért díjat „a magyar nyelvről való korszerű, tudományos igényű gondolkodás terjesztésében végzett eredményes munkájáért és műfordításaiért”, valamint a Szépíró Díjat, 2005-ben pedig a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjjal jutalmazták „költői és bátor szellemű műfordítói munkásságáért”.

(Forrás: wikipédia)

Ő a műfordítója Shakespeare A makrancos hölgy című vígjátékának, amelyet a Szegedi Nemzeti Színház 2011. február 25-én mutatott be.