„- Különös lény az orosz ember! – mondta egyszer Csehov. – Olyan mint a szita: semmi sem marad meg benne. Ifjúkorában mohón a lelkébe gyömöszöl mindent, ami a keze ügyébe akad, de harminc éves korára, nem marad benne más, mint holmi szürke lim-lom. Hogy jól, ember módjára éljünk, ahhoz dolgozni kell! Szeretettel, hittel. Nálunk azonban nem értenek ehhez. Az építész, ha felépített két-három valamirevaló házat, leül kártyázni és egész életében már csak kártyázik vagy a színfalak mögött lebzsel. Az orvos, ha van praxisa, nem törődik többet a tudománnyal. A Novosztyi Tyerapiin kívül semmit sem olvas és szent meggyőződése, hogy minden betegség meghűlésből ered. Egyetlen hivatalnokkal sem találkoztam, akinek valami fogalma lett volna munkája jelentőségéről. A hivatalnok rendszreinta fővárosban vagy valamelyik kormányzósági székhelyen gunnyaszt, aktákat gyárt és Zmijevbe és Szmorgonyba küldi, végrehajtásra. De hogy ezek az akták Zmijevben vagy Szmorgonyban kit fosztanak meg mozgási szabadságától – ezzel a hivatalnok éppoly kevéssé törődik, mint az ateista a pokol kínjaival. Az ügyvéd, aki egy sikeres védelemmel jó nevet szerzett magának, nem buzgólkodik többé az igazság oltalmazásán, hanem csak a tulajdonjogot védi, lóversenyezik, osztrigát eszik és szakértőnek mondja magát a művészet minden ágában. A színész, miután tűrhetően játszott egy-két darabban, nem tanul újabb szerepet, hanem cilindert tesz a fejére és zseninek képzeli magát. Oroszorzság a mohó és lusta emberek országa, akik szörnyen sokat esznek, isznak, szívesen alszanak nappal és álmukban horkolnak. Azért nősülnek, hogy rend legyen a háznál, szeretőt pedig társaságbeli tekintélyük növelése végett tartanak. Lelki alkatuk olyan, mint a kutyáé: ha verik őket, halkan szűkölnek, visszahúzódnak odújukba, de ha simogatják, a hátukra fekszenek, az ég felé nyújtják mancsukat és a farkukat csóválják…
Bánatos, hideg megvetés csengett ezekben a szavakban. De a megvetésben is részvét volt.” (Gorkij)

„A gyengék szürke, unalmas tömege mellett elhalad egy nagy, okos, mindent megfigyelő ember. Végignéz csüggeteg honfitársain és szomorú mosollyal, reménytelen bánattal arcán és szívében szelíd, de mélységes szemrehányással mondja szép, őszintehangján:
-    Hitványul élnek, uraim!” (Gorkij Csehovról)

„Tanuljon Csehovtól, ő az az író, akinek egyetlen felesleges szava sincs.” (Gorkij Sablenkónak 1901.)

„Az orvostudomány gátolja. Ha nem volna orvos, még jobban írna.” (Tolsztoj Csehovról)

„A franciáknak három írójuk van: Stendhal, Balzac, Flaubert, no meg Maupassant. Csehov azonban jobb nála.” (Tolsztoj)

Gorkij és Csehov – levelek, cikkek, nyilatkozatok, Művelt Nép Könyvkiadó, Budapest, 1954.)

(Varsányi Anna)