Verdi: I masnadieri  
Andrea Maffei, Verdi jó barátja, neves költő, Shalespeare és Schiller darabjainak olasz fordítója azt tanácsolta a mesternek, hogy érdemes lenne megzenésítenie a Machbetet vagy Schiller Haramiák című művét. Maffei maga látott neki a Haramiák librettójának, Verdi állandó librettistája, Francesco Piave pedig a Machbetének.
A Schiller darabjából készült operának a címe I masnadieri lett. A művet a londoni Her Majesty’s Theatre rendelte meg Verditől az Ernani hatalmas sikerére való tekintettel. 1847 nyarán a nemzetközi zenei élet színe-java - Amalia szerepében a híres svéd szopránnal, Jenny Linddel - próbálni kezdte az új operát. A bemutatón Viktória királynő és Albert herceg is megjelent.
A Masnadieri Verdi korai munkái közül mindenképpen az egyik legkiválóbb. Egymást érik benne a csodás melódiák, és a mű nagy előrelépést mutat a szerző korábbi munkáihoz képest. George Bernard Shawnak, a kor elismert zenekritikusának és drámaírójának a Masnadieri volt a kedvenc operája.
Ennek ellenére az opera még Olaszországban sincs állandó repertoáron, valószínűleg azért, mert a történet zavaros, a végkifejlet pedig logikátlan. Ez utóbbit már maga Schiller is érezhette, hisz két alternatív befejezést dolgozott ki. Az egyikben Franz egy kalapzsinórral megfojtja magát, a másikban bennreked a felgyújtott kastélyban, de kimentik Karl elé viszik, s a fivér megbocsát. Az a büntetése, hogy egész életében vezekeljen addigi csalárdságáért. Amalia azonban mindkét verzióban meghal.