Francesca da Polenta, I. Guido leánya abban a különleges helyzetben van, hogy nemcsak valós történelmi személyiség volt a 13. századi Riminiben, hanem előkelő helyet foglal el a művészetekben is Dantétól Rahmanyinovon át egész D’Annunzióig.
A fiatal Francescát 15 éves kora körül édesapja, Ravenna kormányzója nőül ígérte a Riminiből származó nemesnek, Giovanni Malatestának, hogy megszilárdítsa a két város szövetségét. Csak homályos sejtéseink vannak arról, mi is történt valójában az esküvő után. Ami biztos, hogy a párnak született egy Concordia („Egyetértés”) nevű leánya, és hogy Francescát 1285-ben sógorával, Paolóval együtt leszúrta a féltékeny férj.
A szerelmi háromszög legrészletesebb leírását Boccacciónál találjuk. A Malatesta és a da Polenta család szövetsége politikailag mindkét fél számára kétségtelenül előnyösnek tűnt. Volt azonban egy bökkenő. Francesca gyönyörű, érzékeny, fiatal teremtés volt, míg a vőlegény, Giovanni születésétől fogva sánta, csúf és erőszakos. A kegyetlenkedéseik mellett cselszövéseikről elhíresült Malatesták ezúttal sem cáfolták a róluk kialakult képet. A férfiszépség hírében álló Paolót, Giovanni öccsét küldték Francescához lánykérőbe, aki természetesen rögtön beleszeretett a délceg ifjúba. Kínos lehetett ezután a felismerés, hogy nem hozzá, hanem annak taszító bátyjához kell feleségül mennie. Boccaccio szerint Francesca és Paolo szerelme erősebb volt a házastársi eskünél is. Ez lett a vesztük. Egy alkalommal a férj rajtakapta őket, és kegyetlen bosszút állt.
Dante Isteni színjátékának kritikai kiadásai gyakran megemlítik, hogy Dante figyelmen kívül hagyta azt a nem elhanyagolható tényt, hogy Paolo a leánykérés idején már nős volt és két gyermek – Uberto és Margherita - boldog édesapja. Ennek tükrében nehéz elképzelni, hogy Francesca valóban Paolót hitte jövendőbelijének…
Dacára a tényeknek egy század sem kellett hozzá, és a szerelmespárt a tragikus sorsú romantikus szerelem képviselőiként ünnepelték. Rejtély, hogy miért pont ez a gyilkosság vált híressé, hisz a középkorban nem volt ritka, hogy a megcsalt férj ily módon vessen véget felesége kalandjainak. Bár hivatalosan tilos volt az önkényes törvénykezés, a hatóságok mindig megértően szemet hunytak az ilyen esetek fölött.

Varsányi Anna