A szöveg részben a próbák során kialakult dialógusokra és improvizációkra épül. Végleges formáját csak a darab ősbemutatóját követően nyerte el. A darab a harmincas éveiben járó Petr nézőpontjából mutatja be az őt körülvevő világot. Próbál eligazodni az emberi kapcsolatok bonyolult, groteszk útvesztőjében. Mintha mindenki megbolondult volna kicsit. Szülei, barátja, barátnője, szomszédai, főnöke. De ők ugyanezt gondolják róla, és egymásról is.

„APA Petr? Apa vagyok.
PETR Szia, apa.
APA Gondoltam, fölhívlak.
PETR Valami baj van?
APA Nem. Minden rendben.
PETR Akkor anya?
APA Hát… nem olyan komoly…
PETR Mi történt? Jól van?
APA Hát volt egy kis balesete.
PETR Baleset? Elütötte az autó?
APA Nem, nem, nem. Semmi ilyesmi. Csak megtalálták a Vencel téren.
PETR Szívroham?
APA Nem. Csak futott végig…
PETR Futott… az én jégeralsómban.
PETR Megbolondult?
APA Á, dehogyis. Meg akarta ijeszteni az embereket.
PETR Meg akarta ijeszteni az embereket?
APA Igen, de nem ezért hívlak. Azt akartam mondani, hogy el kéne mennünk együtt meglátogatni.
PETR Nincs otthon?
APA Nincs.
PETR Hol van?
APA Az elmegyógyintézetben.” (Petr Zelenka: Hétköznapi őrületek)

„ A mindennapi élet pszichopatológiája Freud professzor korszakalkotó munkája. Amit eddigelé csak teoretikusan emlegettek: hogy az egészséges és kóros nyilvánulási formák a lelkiek terén is éles határ nélkül folynak át egymásba, az itt adatszerűen is bizonyítást nyert. E mű még vigasztalással is szolgál, amennyiben igen sok, eddig kóros agyműködéssel magyarázott „tévcselekményről” mutatja ki, hogy az igenis a logikusan működő ép elmének a működésmódja.” (Dr. Ferenczi Sándor előszava a Mindennapi élet pszichopatológiájának 1923-as kiadásához)

A kortárs cseh drámákban „egyaránt megtalálható a groteszk elemekben gazdag s az önirónia iránti különleges érzékről tanúskodó cseh humor és a komikus történetek hátterében is ott rejtőző tragikum, az emelkedett spiritualitás és a legnyersebb valóság, a lélektani elmélyültség és a meghökkentő abszurditás.”  (G. Kovács László: Kortárs cseh drámák) Zelenka az olyan mára már klasszikusok rangjára emelkedett 20. századi szerzők nyomdokain jár, mint Bohumil Hrabal, Ladislav Smoljak vagy Ladislav Smoček.

Szemelvények a cseh dráma- és regényirodalomból:

„SLAJS – KÓBOR NYUGDÍJAS Csak mert ismerem a nőket… és a nőkkel mindig baj van, elhiszi? Most persze nem rólam van szó. Igaz, hogy már nem vagyok éppen fiatal, de nem panaszkodhatom, tudja jól. Mindig rengeteg nőm volt, amennyit csak akartam, megboldogult feleségemet nem is számolom. Ma is válaszolt egy… Valamilyen Maruška Hradecből. Tizenhét éves… tudja, húsz felettire nem tartok igényt, öreg hozzám. Legalább ötezer lánnyal volt dolgom… és mindegyik szűz volt… (Köhögési roham fogja el.) Azt akarja, hogy küldjek fényképet. Ha lesz egy kis ideje, retusálhatná valamelyik fotómat…” (Ladislav Smoček: Egyszer reggel felé)

„MATA HARI Van itt egy fontosabb dolog, fiúk. Megfelelő cellát keresek egy ügynöknek. Orosz. Egyelőre Svájcban tartózkodik, de hamarosan átdobják Oroszországba. Ez amolyan tranzitállomás lenne.
BABINSKY Hölgyem, mi lenne, ha inkább táncolna nekünk. Meztelenül, úgy értem.
MATA HARI Eszednél vagy? Itt a börtönben? Hogy lehetne itt táncolni?
BABINSKY A tánc nem annyira fontos, de… meztelenül.
KRAMAR Fékezze magát, Babinsky úr!
MATA HARI Hagyja csak. Isteni pofa! De most nem. Még valamit, fiúk. Jön vele egy kolléganő, ő is orosz ügynök. Egyetlen komoly probléma merült fel, a bürokrata osztrák Monarchiában elképzelhetetlen, hogy nőt férfidutyiba zárjanak. Így aztán kicsit átmaszkíroztam. A tőgyeit ugyan nem sikerült eléggé lekötözni, de mert a börtönigazgató csak azzal a feltétellel engedélyezte az akciót, ha senki nem jön rá, hogy, lesznek olyan jók és nem jönnek rá, rendben?” (Ladislav Smoljak: Kis október)

„ Ez után az eset után közvetítették ki neki a barátai a mészáros nejét, hogy gyógyítsa meg, merthogy ivott és így elprédálta az ura vagyonát.
Így hát Jézuska elment a megadott címre és íme. A mészárosné részegen hevert a díványon. Jézuska mondá: - Asszonyom, a korhelység az isteni parancsolat ellen való. Miért herdálja a pénzt, mi férjurának arra kell, hogy felvirágoztassa üzletét?
És a mészárosné összerázkódott: - Hogy felvirágoztassa? Mit? Az üzletét? Hahaha. Lányokra kell. Meg pálinkára. Ezért aztán én is. Amúgy is államosítják nekünk.
És fejét az asztalra ejtette, és felborította a tintásüveget. Ám Jézuska kötötte az ebet a karóhoz: - Hol tartja az italt, asszonyom? – Mire a mészárosné szemével a kis almáriumra mutatott, és amikor Jézuska kinyitotta, akadt a szava a formák és tartalmak és nevek szépsége láttán. – Szóval ezt az ocsmányságot vedeli. Fúj.
Ám hirtelen eszébe villant az Írás szava: együtt keseregjetek a kesergőkkel és együtt örvendezzetek az örvendezőkkel. Ezért színlelésből odavetette: - Ez aztán a csemege, hozzon nekem asszonyom, egy bögrét. - Így hát a mészárosné végigkalauzolta Jézuskát a söntésben, a fent említett bögréből ittak, és Jézuska pillanatok alatt berúgott, merthogy soha életében nem ivott még.
És felvette az asztalról az ollót, és mondá: - Így ni. És most régi cseh szokás szerint ünnepélyes hajnyírás következik. – És lenyisszantotta a mészárosné kibontott hajának a végét. Cserébe egy félórácska múltán a mészárosné nyirbálta meg Jézuska haját, és borzasztóan nevettek a dolgon. Aztán a mészárosné lefeküdt és elaludt, az elcsúfított Jézuska pedig kiment.” (Bohumil Hrabal: Skizofrén evangélium)

„És aznap este párbeszéd alkalmazásával függőleges helyzetből vízszintesbe segítettem Irna kisasszonyt, és eközben ő folyton a lelkemre kötötte, hogy csak senki meg ne tudja. És vasárnap reggel megállapítottam, hogy felöltőm zsebében ott van a bugyija. Kimentem hát a városba, a főtéren kifeszítettem azt a bugyit az ujjaim közé, és körülhordoztam, belezöldültem a félelembe, de végigvittem a korzón a templomig, és amikor Irma kijött, átnyújtottam neki a fehérneműt.” (Bohumil Hrabal: Romantikusok)