Leonard Bernstein
Amerikai karmester, zeneszerző, író, zene- és zongoratanár. 1918. augusztus 25-én született Lawrence-ben, Massachusetts-ben.
Tanulmányit a Harvard Egyetemen folytatta. Tanárai között volt Aaron Copland is, akik nagy hatással voltak későbbi pályafutására. 1939-ben végzett a Harvardon és beiratkozott a Curtis Institute of Music-ba Philadelphiában, ahol Reiner Frigyestől zenekari vezénylést tanult.
A második világháborút követően világkarriert futott be. 1946-ban különböző európai zenekarokban vendégszerepelt zongoraszólistaként és karmesterként.
1953-ban nagy megtiszteltetés érte. A Medea bemutatóját vezényelte a Milánóii Scalában, ahol Maria Callas énekelte a címszerepet.
1954-ben Omnibus címmel zenei műsor indul a CBS csatornán, amelyben Bernstein Beethoven Ötödik szimfóniáját mutatta be.
1957-től ő lett a New York-i Filharmonikusok vezetője.
Eközben a CBS-en egy 53 részből álló sorozat indult Ifjúsági koncertek címmel. Ebben Bernstein is részt vesz.
1956-ban operettet komponált Candide címmel és már ekkor készülőben volt Jerome Robbins, Arthur Laurents és Stephen Sondheim közreműködésével élete legjelentősebb műve a West Side Story. A darabot végül 1957-ben mutatták be a Broadway-n.
Ezt követően újabb szakmai sikerek következtek. 1964-ben Verdi Falstaffját vezényelte a New York-i Metropolitan Operában, majd 1966-ban a Bécsi Staatsopernben.
1969-ben a meggyilkolt Kennedy tiszteletére megkomponálta a Kaddish Symphony-t. Még ugyanebben az évben lemondott a New York-i Szimfonikusok igazgatói posztjáról, de a zenekar turnéin élete végéig részt vett.
1985-ben Bernstein Budapesten is megfordult, ahol a Kaddish Symphony-t vezényelte.
1990. október 14-én halt meg.
Copland Bernsteinről

„Leonard Bernstein zenei fenomén, és mint ilyet, megmagyarázni lehetetlen. Ez csak zenei tehetsége veleszületett természetességének tulajdonítható, amely élénk intellektussal és kifelé áradó temperamentum melegével párosul. Muzikalitására és személyiségére vonatkozó benyomásaim első találkozásunkkor, 1937-ben alakultak ki. Ő akkor tizenkilenc éves volt. Alapjában véve ugyanolyan maradt, a tapasztalat és a tudás adta önbizalommal gyarapodva. Sokoldalúságának nincs párja az élő muzsikusok között. Semmi sem idegen számára, ami igazi zene. Bachot és Buxtehudét ugyanolyan lelkesedéssel tolmácsolja, mint a Broadway legutolsó sikereit.”

Bernstein a zenéről

„Ami a saját zenémet illeti, azt kell mondanom, gyökerei mindenhol fellelhetők. A jazzben, a héber liturgikus zenében, Bachban, Beethovenben, Schumannban, Chopinben, Mahlerben és így tovább. Aztán hazám szerzőiben, ilyen például Copland vagy Harris. De vannak gyökerei Schönbergben és a különböző irányzatokban, melyek forradalmasították századunk zenéjét. Én mélyen hiszek a tonalitásban, abban, hogy mindig lehet friss hangzásokat, igazán új dallamokat és harmóniákat írni tonális alapon. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem hinnék az atonális zenében. Bármilyen zenét elfogadok, mely valóságos emberi érzéseket fejez ki.”

A West Side Story születése

Az ötlet – a Rómeó és Júlia „transzformálása”- Jerome Robbinstól ered. Már 1949-ben igyekezett rábeszélni Arthur Laurents-t és Bernsteint a szöveg illetve a zene megírására, de évekig késtek a megvalósítással.
Klasszikus és modern színműveket egyaránt szívesen dolgoztak fel a musical-szerzők. A Kiss Me Kate! Shakespeare A makrancos hölgy című darabjából, a My Fair Lady Shaw Pymalionjából, a Hello, Dolly! Wilder A házasságközvetítő című színművéből készült.
1954-ben, amikor Bernstein Hollywoodban dolgozott, találkozott Laurents-szel, és újból elővették régóta érlelődő tervüket. Bernstein visszatérve New Yorkba, egy nap a 125. utca körüli Puerto Rico-i negyedbe keveredett az autójával. „Körös-körül Puerto Rico-i gyerekek játszottak… Véglegesen akkor és ott találtuk meg a témánkat a West Side Storyhoz – a mai díszletet, amely a klasszikus mítoszt visszhangozza!”
Így lett Shakespeare Veronájából Manhattan zsúfolt nyomornegyede, Rómeóból és Júliából Tony és Maria, a Capuletek és Montague-k helyére pedig az életre-halálra harcoló két huligánbanda került. Az utcán élő fiatalok sorsa – akár Puerto Rico-i bevándoroltak, akár nem –a nyomorúság, a lehetőség nélküli élet. Mégis szembefordítja őket az a kevés, amit magukénak éreznek: a terület, amelyért ádáz küzdelmet vívnak, mindenki, így egymás ellen is.
Bár a körülöttük forrongó világ jellegzetesen mai, nagyvárosi, tipikusan amerikai, a két fiatal, Tony és Maria tragédiája Shakespeare hőseihez hasonlóan örök emberi.

William Shakespeare
Romeo és Júlia
Fordította: Kosztolányi Dezső
Két nagy család élt a szép Veronába,
Ez lesz a szín, utunk ide vezet.
Vak gyűlölettel harcoltak hiába,
S polgárvér fertezett polgárkezet.
Vad ágyékukból két baljós szerelmes
Rossz csillagok világán fakadott,
És a szülők, hogy gyermekük is elvesz,
Elföldelik az ősi haragot.

Mert még regékbe sincsen arra szó,
Mit szenvedett Júlia s Romeo.
A musical fogadtatása
Nem volt könnyű színpadra állítani a West Side Story-t. Bernstein így nyilatkozott a Rolling Stone magazinnak:
„Mindenki azt állította, hogy a West Side Story lehetetlen vállalkozás. Azt mondták, hogy a zene túl nehéz, ahhoz képest, hogy könnyűzene. És, hogy ugyan ki akar olyan felvonásvéget látni, ahol két holttest fekszik a színpadon. Ráadásul még csak ezután szembesültünk azzal, hogy milyen nehéz szerepet osztani. A színészeknek ugyanis nemcsak énekelni, táncolni és játszani kell tudniuk, de tizenévesnek kell kinézniük…”

Az 1957-es New York-i premier sikere rácáfolt Bernstein aggodalmára. John Chapman „West Side Story: egy ragyogó, szuper-modern musical” címmel írt kritikát a bemutató után:

„Ez egy merész, újfajta zenés színház. Számomra rendkívül izgalmas…A történetmesélés a zene a tánc és a cselekmény provokatív és művészi egységén alapszik. Zseniális. Ott folytatja az amerikai musical szerzést, ahol Gershwin halála után abbamaradt. Lenyűgözően sokrétű, szédítő dallamokat hallunk egy ígéretes, nagyszerű szerzőtől.”

...és ez nemcsak a kritikusok véleménye volt. A Broadwayn három év alatt közel ezer előadást játszottak a musicalből. Időről időre előveszik, és telt házak előtt csendül fel a West Side Story zenéje nemcsak New Yorkban, de a világ számos pontján. Valahányszor felújították a darabot a Broadway-n, Tony-díjak özönét nyerte el a produkció. Az 1961-es film adaptáció pedig tíz Oscar-díjat kapott. A West Side Story leghíresebb hangfelvételén Mariát Kiri Te Kanawa, Tonyt José Carreras énekli.