A huszadik század elején a karmester és a zeneszerző foglalkozása eltávolodott egymástól. Valójában tarthatatlanná vált egy muzsikus számára, hogy - mint egykor a zeneigazgató - nappal igazgasson, este vezényeljen, a fennmaradó időben pedig alkosson. Természetesen a huszadik században is voltak vezénylő zeneszerzők, mint Rahmanyinov vagy Britten és zeneszerző karmesterek, mint Kubelík vagy Previn.
Bernstein is közéjük tartozik, hisz kétségtelen, hogy a huszadik század egyik legkitűnőbb karmesterévé nőtte ki magát, miközben már elismert zeneszerző volt. Tanulmányai során a Harvardon két tanár volt rá igen nagy hatással: a zeneszerző Copland – kinek műveit később nagy odaadással vezényelte - és a karmester Mitropulous – akitől 1957-ben átvette  New York-i Filharmonikusok vezetését. Ehhez még hozzátehetjük, hogy Bernstein egész életében Mahlert tekintette példaképének, aki kiváló karmester és zeneszerzőlegenda volt egy személyben. „Mahler nagy karmester volt, nyolc szimfóniáját mutatta be, és megtanított bennünket, hogyan kell csinálni. A Kilencedik vezénylését már nem érte meg. Ezt”, mondta szerénytelenül az amerikai szerző „nekem írta.”
Bernstein huszonöt évesen robbant be a New York Times címoldalára, amikor 1943-ban kezdőként, próba nélkül beugrott az influenzában megbetegedett Bruno Walter helyett egy országos szórású vasárnapi előadásba. Ettől kezdve hatalmas népszerűségnek örvendett, annál is inkább, hogy egyik diadalt a másik után aratta az On the Townnal, a Candide-dal és a West Side Story-val a Broadwayn. Mégis tizenöt évnek kellett eltelnie mire saját zenekart kapott. Akkor viszont mindjárt a New York-i Filharmonikusokat.
Fesztelensége sértette a konzervatív hangverseny-látogatókat, akik szívesen vették körül misztériumokkal a maestróikat. Utálták, hogy ugrál a pódiumon, és utálták a hangversenyt megelőző kommentárjait. A Filharmonikusok bérleteladása mégis megháromszorozódott Bernstein alatt. A fiatal értelmiségiek rajongtak érte, akárcsak muzsikusai. „Nem érdekel, kivel hál, hogyan öltözködik”, mondta róla egyik zenésztársa. „Amikor felmegy a pódiumra, eszembe juttatja, miért is akartam muzsikus lenni.”

Varsányi Anna