...a Pipás Pista rendezőjével

Mit gondolt, mikor először olvasta a Pipás Pistát?

A történet nagyon izgalmas. Nemcsak azért mert megtörtént eseményeken alapul, hanem azért is, mert van egy nagyon erős drámai helyzet. Pipás Pista komoly, férfias dolgokat hajt végre, és aztán kiderül róla, hogy nő. Ez egy borzasztó jó alaphelyzet, amire a darab profi módon van megkonstruálva. Attól is nagyon érdekes a mű, hogy a magyar lélek habitusáról beszél. Arról a pusztító és önpusztító hajlamról, ami a génjeikbe van kódolva. Nagy hagyománya van ennek a magyar irodalomban, gondoljunk csak Arany Jánosra, Móricz Zsigmondra vagy Sánta Ferencre.

Rendezőként is izgalmas feladatnak tűnik.

Eredetileg színész vagyok, és valójában csak azokat a darabokat rendezem meg, amelyek valami miatt nagyon megfognak, amelyekkel kapcsolatban kikívánkozik belőlem a mondanivaló. Ez a darab pont ilyen. És nagyszerű, hogy ezt a szegedi témájú darabot Szegeden mutatjuk be.

Hallott már előtte is Pipás Pista történetéről?

Igen. Ember Judit filmjéből ismertem. Mint ahogy ismerem a tiszazugi asszonyok történetét is. Az asszonyok légypapírból kinyert arzénnal mérgezték meg a betegeket, öregeket, gyengéket, újszülötteket, hogy kevesebb éhes szájat kelljen betömniük. Az első világháború után történt mindez, amikor rettenetes volt a szegénység, a nélkülözés, a kilátástalanság. A parasztság egyre csak szaporodott, a föld nem tudta őket eltartani; ipar pedig nem volt, ami felszippantotta volna a munkaerő fölösleget. Ezek az emberek itt maradtak, és itt haltak éhen. Erről szól Sánta Ferenc Isten szekerén című elbeszélése is, ahol a nagyapa önszántából elhagyja családját, hogy annak eggyel kevesebb lelket kelljen eltartania. A Pipás Pisták és tiszazugi asszonyok a mi történelmünk, és ezt színpadra vinni csodálatos feladat.

Pozsgai Zsolt fantasztikus érzékkel nyúlt hozzá az alapanyaghoz.

Nagy jövőt jósolok ennek a darabnak. Szerintem sokan elő fogják majd venni. A Pipás Pista nem egyszerű krimi. Pipás Pista nem egyszerűen gyilkos volt. Tudatosan hajtotta végre tetteit: az igazságérzete hajtotta.

Gyönyörű, ahogy a sokszor komikus megszólalások torokszorító igazságokat rejtenek.

Igen. A ritka darabok egyike ez, ahol párhuzamosan van jelen a komikum és a tragikum. Én egyértelműen drámát rendezek belőle, nem sarkítom ki a poénokra. Azok úgyis szépen kigurulnak belőle, ahogy kibontakozik a cselekmény. Én az emberek igazságát keresem, mert mindenkinek megvan a maga igazsága: Pipás Pistának is, azoknak az asszonyoknak is, akik el akarják tenni a férjüket láb alól, és a férjeknek is. Még annak is, aki a tyúkólban tartja a párját. Mi már nem igazán tudjuk elképzelni, mit jelent a nyomor. Borzalmas az, amikor nincs mit enni. Én gyermekkoromban nagy szegénységben éltem. A szüleim reggeltől napestig dolgoztak a földeken, és dolgoztam én magam is. Az én nagyapám elméletileg találkozhatott is Pipás Pistával valahol a tanyavilágban.

Milyen Szegeden dolgozni?

Jó pár remek, kreatív emberrel dolgozhatok együtt: nagyszerű színészkollégákkal, díszlet- és a jelmeztervezővel és zenei munkatárssal.

Inkább a színész- vagy inkább a rendezőközpontú színház áll Önhöz közel?

Én sokat szenvedtem a rendező központú előadásoktól ifjú koromban, és megfogadtam, hogyha én egyszer rendezek, akkor a színészekre fogok építeni. Azokat az előadásokat szeretem, ahol nem látszik a rendező. Én igyekszem nem látszani az általam rendezett előadásokban. Azt szeretem, ha segíthetem a színészt minél jobban kiteljesedni; szeretem a színésszel együtt megkeresni a figura igazságát. Ezért azokat a színészeket szeretem, akiknek van véleményük a darabról, a szerepről. Akik jobbítani szeretnék a világot szerepeik által. Tudom, hogy ez patetikusan hangzik, de én ebben hiszek.

Varsányi Anna