Larina két lányával, Olgával és Tatjánával él vidéki birtokán. Egy nap Olga vőlegénye, Lenszkij, a költő elhozza magával látogatóba barátját, Anyegint. Anyegin alakjával Puskin a XIX. századi orosz irodalom egyik legjellegzetesebb hősét, a felesleges embert teremti meg: Miután Tatjana azonnal beleszeret az elegáns világfiba, Richardson és Rousseau szentimentális nőalakjaihoz hasonlóan, azt latolgatja, vajon melyik megismert irodalmi alakra fog emlékeztetni. Magánya, kivonulása a természetbe is részben irodalmi indíttatású, mint ahogy híres levelének nagy részét az Új Heloise-ból kölcsönzi (franciául írja a levelet). Anyegin ezt a szerepjátszást veszi észre, s nem veszi, nem veheti észre a szerep mögött meghúzódó harmónia teremtő nőt, a természetességet, bájt és méltóságot. Tatjana alakjával Puskin megteremti az orosz nő archetípusát, a XIX. századi orosz nőalakok ősképét, a természetességet, bájt és méltóságot. Legközelebbi találkozásukkor Anyegin hűvösen reagál a lány levelére, és ezzel boldogtalanná teszi Tatjanát. Lenszkij bálba hívja Larináékhoz Anyegint, de az nagyon unja a vidéki mulatságot. Bosszúból hevesen udvarolni kezd Olgának, ebből nézeteltérése, majd heves vitája támad Lenszkijjel. Végül az ártatlannak indult tréfa a két férfi párbajához vezet. Másnap hajnalban Anyegin halálra sebzi barátját. Évekkel később egy szentpétervári bálon Gremin herceg bemutatja Anyeginnek feleségét. A férfi a gyönyörű nagyvilági dámában megdöbbenten ismeri fel a kis vidéki lányt, Tatjánát. Nyomban forró szerelemre gyullad iránta. Amikor kettesben találkoznak, Anyegin lángoló szavakkal fordul Tatjanához , az asszony bevallja, hogy még mindig csak őt szereti, de már a férje mellett a helye, és sohasem fogja Gremint cserbenhagyni. Az irodalmi szerep helyébe tehát az élet által felkínált szerep lép. Ezt vállalja Tatjana méltósággal.