Már a Szegedi Nemzeti Színház decemberi sajtótájékoztatóján is elhangzott, Donizetti szerelemről és csalásról szóló műve szinte groteszk módon, de rendkívül mély érzelmeket állít színpadra. Galgóczy Judit rendező szerint a Szerelmi bájital amolyan “anti Rómeó és Júlia” történet, ahol a szereplők a távolban keresik vágyaikat annak ellenére, hogy az igaz szerelem valójában a szomszédban van.

A shakespeare-i Rómeó és Júlia tragédiát az irodalom legnagyobb szerelmi történeteként tartják számon, akárcsak a Trisztán és Izoldát, ami a lovagi irodalom leghíresebb alkotása. Az említett romantikus művekben adott a szerelem, nem úgy Donizetti Szerelmi bájitalában. “A Szerelmi bájital azzal foglalkozik, lehetséges-e egyáltalán a szerelem. Van egy halálig szerelmes ember, akinek nem viszonozzák az érzéseit, ezért mindent megtesz, hogy a nőben fellángoljanak a kölcsönös érzelmek. A fordulat akkor következik be, amikor a nő egy félreértés okán azt hiszi, a férfi már nem is szereti. Rádöbben, valójában szerelmes a férfiba, így happy end lesz a történet vége. Csodálatos darab, mert különlegesen szól a szerelemről; unikális az operairodalomban” – fejtette ki Galgóczy Judit rendező, miként értette a teátrum decemberi sajtótájékoztatón az “anti Rómeó és Júlia” kifejezést.

Donizetti szerelemről és csalásról szóló műve rendkívül mély érzelmeket vonultat fel, szövegét tekintve ugyanakkor derűs, s nem csak a vígoperai műfajmegjelölés miatt. Galgóczy Judit tisztelettel nyúlt a közel kétszáz éves klasszikushoz, mert bár színházi értelemben a határ a csillagos ég és a színpad az újjászületés helye, sosem szerette – ahogyan ő fogalmazott – “szétcincálni” a műveket. “Ezeken az álvitákon már régen túl van a színház és a közönség azon része, akik pontosan tudják, hogy a történeteket a megvilágítás teszi mássá, de az alapmű marad. A teljes szétcincálásnak sosem voltam híve, mert akkor új darabot kellene írni. Azt kell megvizsgálni, hogy az adott mű meg tud-e szólalni ma. A Szerelmi bájital a szerelem és csalás témájával képes rá. Imádom a remekműveket, mert olyanok mint a hagyma. Végtelenek, mindig van még a rétegek alatt valami.”
A rendező óriási kihívásnak tekinti, hogy dupla szereposztásban állíthatja a Szegedi Nemzeti Színház színpadára a kétfelvonásos vígoperát. “Különböző alkotó embereket nem lehet és nem is szabad egyformán kezelni. Komoly munka van a próbák mögött, ebbe talán nem is gondolnak bele azok, akik nem zenés darabokkal foglalkoznak, vagy nem ismerik a színházi műhelymunkát.”

A Kisszínházban január 15-től látható darabban Adinát a Szegeden először fellépő Benedekffy Katalin és Horák Renáta alakítja, Nemorino szerepében Hanczár Györgyöt és Yanis Benabdallah magyar-marokkói származású tenort láthatja a közönség, akinek ez lesz az első magyar nyelvű operaszerepe. További főbb szerepekben: Réti Attila/Szélpál Szilveszter (Belcore), Cseh Antal/Altorjay Tamás (Dulcamara), Somogyvári Tímea Zita/Himmer Veronika (Giannetta). Az előadáson közreműködik a Szegedi Szimfonikus Zenekar és a Szegedi Nemzeti Színház énekkara. Vezényel: Pál Tamás és Kardos Gábor. Díszlet- és jelmeztervezőként ezúttal is Juhász Katalin segédkezett, aki Galgóczyval a Macbeth-ben is dolgozott.

szegedma.hu
2016.01.14.
Gaál Bernadett