Beszélgtés Balog Tímeával

-    Bravúros beugrásra készülsz a Sándor János által rendezett Luxemburg grófja című operettben. Felváltva lépsz színpadra egyik este primadonnaként, másik este szubrettként. Honnan jött az ötlet?
-    Gyüdi Sándor, főigazgató úr puhatolózott a múltkori előadást követően, hogyha esetleg úgy alakulna, akkor mit szólnék a szubrett szerephez. Azt válaszoltam, hogy nagyon szívesen megcsinálnám. Végül is a Víg özvegyben is először Valencienne-t játszottam Veszprémben, ami a „szubrettesebb” szerep, csak azután alakítottam itt Szegeden Hannát. Egyébként nem áll távol tőlem a viccesebb karakter, a táncban is – remélem - megállom majd a helyemet. Egy primadonna többnyire áll és énekel, a szubrett viszont ugra-bugrál, táncol, és közben énekel. Most például egész délelőtt próbáltunk, ami hasznos volt, hisz ki kell próbálnom, hogy a levegőadagolás megy-e olyankor is, ha táncolok.  Persze énekeltem már Grisette-et is, ahol kánkánozni kell éneklés közben. Úgyhogy azért volt már hasonló szerepre precedens.

-    Mennyi lehetőséged van begyakorolni a szerepet?
-    Most délelőtt átnéztük a táncokat Varga Józseffel. A beugrás előtti két napon pedig reggel is és este is próbálni fogok: lesznek még táncpróbák, jelenetpróbák a prózai színészekkel és korrepetíció Kardos Gábor, karnagy úrral.  Ez most nem olyan, mint a Víg özvegynél, ahol tulajdonképpen egy másfélórás termi próbával ugrottam be az esti előadásba.

-    Sokadik szerepedet játszod Szegeden. Hogy érzed itt magad?
-    Hála Istennek nagyon szeretek itt lenni. Az első itteni szerepem a Kalózkalandban volt, és akkor nagyon megkedveltem itt a kollégákat. Mindenki kedves volt és segítőkész. Aztán jött a Mária főhadnagy, a Víg özvegy – most pedig a Luxemburg. Úgyhogy most már olyan, mintha hazajönnék.

-    A nézők egyik kedvence ez az operett ebben az évadban.
-    A Luxemburg grófja nem annyira ismert operett, szokatlanabb helyzetek vannak benne és kicsit bonyolultabb is, mint például a Csárdáskirálynő. Az én szemszögemből az a furcsa, hogy a primadonna belépője az első felvonásnak majdnem a legvégén van. Utána már csak a finálé következik. Ráadásul a belépő előtt már lement három prózai jelenet. De gyönyörű a zene, szerintem elvarázsolja a nézőket akkor is, ha nem ismerték korábban. Bár a Gyerünk tubicám vagy a Gimbelem-gombolom valódi slágerek.  Jól érzem magam a partneremmel Szélpál Szilveszterrel, akivel most játszottam először – igaz, hogy a Víg özvegyben voltunk egyszerre a színpadon.  Már a próbaidőszak alatt kiderült, hogy szerencsére egy rugóra jár az agyunk. És így szavak nélkül is tudtuk, hogy mit akar a másik. Remélem, hogy Gömöri Krisztián partnereként is ilyen jól megy majd a munka.

Varsányi Anna