-    Hogy kerültél a szegedi Trubadúr produkcióba?
-    Jelenleg a Kassai Opera szólistája vagyok Canióval debütáltam három évvel ezelőtt a Bajazzókban. Ott tulajdonképpen épp László Boldizsárral voltam lekettőzve. Már akkor szólt nekem, hogy menjek vele Miskolcra Toscára és ide Szegedre előénekelni. A Trubadúrt jelenleg Kassán is éneklem, ahol szintén Boldizsárral váltjuk egymást.  És mivel a szegedi színház is Trubadúrra készül lejöttem meghallgatásra. Kassa öt óra autóútra van Szegedtől, de ha Boldizsár meg tudja tenni, akkor – gondoltam – én is.
-    Ez hatalmas szerencse nekünk.
-    Nem, ez nekem nagy szerencse, mert nagyon sokat hallottam Szegedről Például a szegedi Tosca előadás José Cura posztere kint van a falamon.  Innen kaptam tőletek, Kerek Mónikától. José Cura az egyik példaképem. Tetszik, hogy önazonos, hogy természetesen mozog a színpadon, hogy remekül énekel. Annyira oda voltam érte, hogy mindenképpen le akartam ide utazni, hogy meghallgassam, de előadásaim voltak, így sajnos nem tudtam.
-    Hogyan alakult a pályád?
-    Édesapám népzenész volt, kiskorunktól fogva táncoltunk a bátyámmal. De ő tehetséges is volt. Megfogta a hegedűt és játszott. Megfogta a gitárt és játszott. Én hiába fogtam meg a hegedűt nekem nem ment. A nagyapám birkózó edző volt, úgyhogy én inkább birkóztam. De amikor eljött a serdülőkor, azt vettem észre, hogy a bátyám tele van barátnőkkel. Erre én is fogtam a gitárt és egy hét alatt elsajátítottam úgy az alapokat, hogy tudtam tábortűznél játszani. Így kezdtem aztán rock zenekarokban gitározni. Igen ám, de amikor meghallottam Bryn Terfelt énekelni, teljesen elképedtem. Ezek az operisták így tudnak énekelni? De Rimaszombatból nem tudtam eljutni sehova… Most már Kassán élek, ott jártam konziba is. Először heavy metal énekes voltam, aztán musicaleket énekeltem. 2000-ben Vidnyászky Attila rendezésében Illés Lajos utolsó rockoperájában, a Betlehem csillagában léptem fel. A musical, mint műfaj annyira nem volt ínyemre, hogy akkor úgy döntöttem, elmegyek kamion sofőrnek. És ott már csak ugye a teherautóban énekeltem. Négy évig vezettem kamiont, utána bevonultam a hadseregbe, és ott a Honvédben énekeltem szólistaként. Big Bandben adtam elő Frank Sinatra számokat. Végül is ott győztek meg a zenészek, hogy menjek opera szakra. Somorjai Gyuri bácsi - nálunk elismert basszista –tanított énekelni. A Magyar Színházban dolgoztam, mint színész, musical énekes, majd mint operett énekes. Aztán kerültem az énekkarba és kaptam egy-két mondatos szerepeket. Végül aztán elénekeltem Caniót három éve.
-    Ezt hamarabb is megtehetted volna.
-    Én sem értem, hogy miért volt ilyen hosszú az út. Nyilván vannak technikai nehézségeim, mert a hangom ugye egy cseppet nehezebb – mondták is, hogy én ezzel a hanggal nem tudok varázsolni, mert hangfekvésben a tenornak az alja vagyok. Évekig kell még dolgoznom ahhoz, hogy kihozzam magamból a maximumot. Az egész úgy kezdődött, hogy a Moravecz Levente felfedezett a musicalnek, ebből kiragadott egy picit Halasi Imre Miskolcra, ahol elénekeltem Jean Valjeant. Ezért megkaptam az Év Hangja díjat. Párhuzamosan játszottam a Toscában Spoletta szerepét. A Jean Valjean után nem is igen akartam már musical-t énekelni, mert rájöttem ebben a műfajban ezen kívül nem nagyon van nekem való szerep. Részt vettem Baján Gulyás Dénes mesterkurzusán két egymást követő évben. Vittem egy jó csomó operaáriát, elénekeltem őket, mire ő azt mondta: „Nincsen ezzel semmi baj. Egy kamionnyi hang van a torkodban. Azt kell megtanulni kezelni.” Pedig addig csak musicalt énekeltem. Ő mondta, hogy nekem Caniót kell énekelnem. Mivel Korognai Károly igazgatása alatt elénekeltem 25-30 szerepet a könnyebb műfajban, kellet ahhoz pár év, hogy átálljak a klasszikus zenére. Ebben Bátori Éva volt nagy segítségemre. Őt is egy kurzuson ismertem meg, ahol megkedveltem, és jelentkeztem nála diáknak. Ő a mai napig sokat segít, de korrepetitorral is gyakorlok. A Nemzeti Színházban a Johanna a máglyán című darabban Kiss B. Attilával váltottuk egymást Porcus szerepében. Erre is Bátori Éva készített fel. Egyébként operaénekesi pályafutásom során leggyakrabban Ismael szerepét éneklem a Nabuccóban.
-    Mi a különbség a kassai és a szegedi Trubadúr között?
-    A Trubadúrt egy szlovák rendezőnő, Zuzana Gilhuus rendezte Kassán. Ő nagyon sötétre vette az egészet. Engem például Rambónak rendezett, ami hozzám speciel illik, mert ilyen a habitusom. De játszanom nem igazán volt mit, mert instrukciót egyáltalán nem kaptam tőle. Így aztán annyi maradt, hogy én magamat játszom bakancsban, fekete nadrágban, úgy ahogy egyébként is járok. Ez persze az alkatomból adódik. Emiatt prózában Korogani Károly is jól tudott karakterszerepeket rám osztani, de felmerül a kérdés, hogy hány súlyemelő szerep van az operákban… Itt Szegeden viszont nagyon jó, hogy Pál Tamás karnagy úr és Toronykőy Attila, rendező úr segítenek nekem Manrico jellemének líraibb vonatkozásait. Ez a rendezés egyébként is jobban tetszik. A kosztümtől félek egy kicsit, mert nem könnyű erre a szumós testalkatra jelmezt tervezni.

Varsányi Anna