Interjú Galkó Bencével

- Te lettél a győztes a halászléfőző fesztiválon. Hogy is történt ez?

- Ez úgy történt, hogy a legvidámabb csapat címet nyerte el a színház csapata, amiért ajándékba kapott egy négy személyre szóló vacsorameghívást a mórahalmi Hotel Colosseumba. A csapatkapitány, Borda Sándor összegyűjtötte egy borítékba a főzésben résztvevők nevét, majd megkérte az igazgató urat, Gyüdi Sándort, hogy húzzon egyet. Nekem kedvezett a szerencse.

- Meg kell itt jegyezzük, hogy megérdemelten lett tiéd a nyeremény, hisz, ha jól tudom, speciális recept szerint készítetted a halászlevet.

- Sült halászlét készítettem, ami ugye fából vaskarika. Először megsütöttem az apróhalat, kidobtam belőlük a szálkát, és csak utána kezdtem főzni. Tizenegyféle paprikával ízesítettem. Az egyik titka éppen a különleges ízösszetétel, mert nincs két egyforma paprika. Körülbelül ennyi.

- Ahhoz képest, hogy milyen sovány vagy, az évad számodra nemcsak a halászléfőző verseny kapcsán kötődik a gasztronómiához. Te alakítod a Palacsintás király címszerepét, ahol a színpadon napjában kétszer is nagy élvezettel kell süteményt fogyasztanod. Bírod még?

- Igen. Lekváros piskótatekercset eszem, amiben az a jó, hogy a gyerekek többnyire palacsintának nézik.

- Szereti a közönség a darabot?

- Tegnap az uszodában mesélte egy nagymama, hogy az unokái nagyon szerették a Palacsintás királyt. A pénztáros hölgy is megszólított, hogy mikor lesz még belőle előadás, mert a gyerekeinek annyira tetszett, hogy még egyszer meg szeretnék nézni. Utána már csak a patikában köszöntek rám, és érdeklődtek a darab iránt.

- Ezek szerint népszerű.

- Igen! Szeretik a népek, és jönnek is rá. Épp itt vannak nálam azok a rajzok, amiket a feleségem óvodai csoportja rajzolt az előadásról. Látszik, hogy a gyerekek milyen alapos megfigyelők: Derelyéné virágos fejdíszét és a díszletben szereplő palacsintákat szinte minden gyerek megörökítette.

Varsányi Anna