A Vígszínház Ruttkai Éva-díjas színészeként 2010 őszén szerződött Szegedre Danis Lídia, aki azóta itt is olyan főszerepekben bizonyította tehetségét, mint az Édes Anna Vízynéje, Makrancos Kata vagy épp Hedda Gabler. Az Ibsen-drámában ma, a színházi világnapon is láthatja a közönség a kisszínházban. Következő feladata misszió: Antigoné – középiskolásoknak.
– Most elsősorban anyuka vagyok, így az életem nemcsak abból áll, hogy készülök a szerepeimre, és játszok. Ha Zsigmond – aki már 3 éves, aktív férfiember – jól van, én is jól vagyok. Egyelőre nem láthat színpadon, mert csupa olyan darabban játszok, ami nem neki való. Vicces, mert ezt ő úgy kommunikálja: „Apukám megy a színházba énekelni, anyukám pedig a kisszínházban dolgozik." Féltem, hogyan reagál, amikor meglátja a Hedda Gabler plakátját, amin vérző fejjel szerepelek profilból, ezért kitaláltam, hogy azt mondom neki: elkenődött a rúzsom. Amikor próbáltam beadni neki, csodálkozva rám nézett, és azt mondta: „nem, anyukám, folyik a véred". Apukáját, Lazók Matyit már vagy tizenötször látta a Macskafogóban. Próbálom kizárni az életéből a színházat, még szöveget is csak éjszaka tanulok, de nem sikerül. A legutóbbi Macskafogó után azzal jött haza: „anyukám, ha nagy leszek, egyedül megyek be a színházba". Rettegve a választól megkérdeztem: És mit fogsz csinálni? „Énekelni fogok." Ettől tartottam! – mondja Danis Lídia, aki nem saját tapasztalatból bár, de jól tudja: a színész pályája kiszámíthatatlan, óriási szerencse, erős idegrendszer kell hozzá.
– Nekem ezeket a jóisten megadta, a tenyerén hordoz, és ezt mindennap meg is köszönöm. De a szerencsét nem tudom garantálni a fiamnak is, ezért szeretném, ha majd lenne a kezében egy igazi, mércével mérhető tudás. A miénk légből kapott, bárki lehet színész. Én ma sem döntenék másként, de sok dolgot másként csinálnék. Elvégeztem volna egy olyan egyetemet, ami valami normális, polgári szakmát ad. A színház az életem, ez megkérdőjelezhetetlen, de látom a fiatalabb generációkat is: micsoda lehetőségeik vannak. A nővérem lánya huszonévesen Spanyolországban dolgozik, nem kell akkora küzdelmet folytatnia a létfenntartásért, mint nekünk itthon. Persze még én is csak 32 éves leszek, így semmihez sincs késő... – fogalmaz a színésznő, akit a héten Hedda Gablerként és a Három nővérben is láthat a publikum.

– Különleges előadás Keresztes Attila Ibsen-rendezése, feszült figyelemmel, néma csöndben nézik az emberek, és lélekemelő tapsot kapunk a végén. Szájhagyomány útján terjed a híre; egyre többen akarják látni. Attila arra kért, ne játsszam el a szerepet, hanem tegyem oda magam estéről estére a nézőknek. Hálás vagyok a sorsnak, hogy másodszor dolgozhattam Attilával, úgy érzem, sokat értem, és átléptem egy újabb lépcsőfokot magamban. Nagyon vágytam arra is, hogy görög drámákat játsszunk. Elképesztő, hogy mi van bennük. Az antik szerzők tudták a lényeget, ami azóta sem változott; katartikusak a darabjaik. Az Antigoné mondatait Barnák László irányításával úgy szeretnénk elmondani majd a középiskolákban, hogy segítsünk a tizenéveseknek megérteni az antik irodalmat. Missziónak érzem ezt a vállalkozást.

Egy sor cigány

Megrendítő írásban meséli el a Kossuth-díjas író, Závada Pál
Egy sor cigány című kötetében, hogy Danis Lídia honnan indult és hova
jutott. – Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy Závada egyetlen
színészként engem választott. Azt is, hogy kíváncsi volt az életemre.
Együtt töltöttünk egy napot, és csodálatosan megírta a sztorit – mondja
Danis Lídia, akinek a szegedi nézők már az első évad után odaítélték a
Dömötör-díjat. – Makrancos Katával nem olyan nehéz elcsábítani a
közönséget – véli a színésznő.

Délmagyarország
2012.03.27.
Hollósi Zsolt