Kevesen tudják róla, hogy Keszthely szülötte - igaz, soha nem élt itt, de máig vágyik a Balatonparti városba. Éveken át Magyarország legkedveltebb jazz-vokál együttesének tagja és vezetője volt, aztán váltott. Ma már a Szegedi Nemzeti Színház vezető tenorja, s operaénekesként lép fel Európa-szerte. László Boldizsárral Nagykanizsán beszélgettünk. László Boldizsár, vagy ahogy mindenki ismeri, Boldi 2009-ben, tizenöt év közös munka után szakított a Cotton Club Singers-szel. Azóta hét színház 14 operájának és három operettjének tenor szerepét játszotta el. Az év elején Nagykanizsán, az újévi szilveszteri fúvósgálán lépett fel a Hevesi Sándor Művelődési Központban.
- Valóban, sokan azt gondolják, nagy váltás a jazzből az operába átlépni, azt azonban csak kevesen tudják, hogy én eredetileg is operaénekesnek készültem - bocsátotta előre.
- A Cotton Club Singers 15 évében pedig egyre csak erősödött bennem a hit, hogy azzá is válok. És a tapasztalatom az, hogy az ember egy idő után bevonzza azt, ami körül a gondolatai forognak, egyébként meg értelmetlen ellenállni azoknak a dolgoknak, melyek legbelülről fakadnak. Nos, hát így voltam én is az operával.
A zenekarral történt 2009es szakítás óta Boldizsár fellépett már többek között Pécsett, Prágában, sőt, Stockholmban is járt mindenütt igen nagy sikerrel.
A kapcsolatot pedig azóta is tartja volt kollégáival, főleg a két énekeslánnyal, Szűcs Gabriellával és Kozma Orsival, akikkel közös műsorai is vannak. A Cotton Club megszűnése óta a Boldi és a Keresztapák jelenti a zenekari formációt László Boldizsár számára. A csapat régi olasz, nápolyi dallamokat szólaltat meg jazz-swing hangzással.
Hamarosan, februárban jön ki új lemezük Verdi doowap címmel, mely a Verdi-év alkalmából készül el, s négy operaénekes - köztük ő maga - működik közre rajta. A művész Szeged és Pozsony (ezek az állandó helyei) mellett játszik aFővárosi Operaházban is, ebben az évadban 13 előadást kapott: a Carmenben Don Jósét, a Bohéméletben Rodolfot, a Bánk bánban pedig az intrikus Ottó szerepét alakítja.
- Nagy újdonság volt számomra - szerintem eddigi operaéletemnek csúcspontja -, hogy december közepén a stockholmi királyi operában énekelhettem az Álarcosbál címszerepét - árulta el. - Egy nappal előtte szóltak, hogy be kellene ugranom - azelőtti évben játszottam utoljára a szerepet Kassán. Szerencsére, semmi probléma nem volt, a közönség nagyszerűen fogadott.
László Boldizsár nem csak a publikum körében arat sikert, hanem - beszéljünk kicsit haza - a sajtóban is. Közvetlen, nyugodt ember, mindenféle sztárallűr nélkül, ellentétben sok más művésszel.
- Azért van, amitől én is "behisztizek" - mondta nevetve a felvetésre. - Az például felidegesít, ha azt érzékelem, hogy egy főnököm "kipécéz" magának. Volt már ilyen, el is mesélem a sztorit, nevet azonban nem említek. Az egyik ismert rendezőasszisztensen azt éreztem, hogy nem a szokványos kollegiális viszony az, amit ő már az elején megpendített. Úgy kezdődött, hogy írtam neki egy e-mailt, amiben az állt: "Kedves xy, kérlek írdd le nekem, mikor vannak a próbák, szeretném veled egyeztetni az időpontokat." Válasz: "Nem vagyok információs iroda, forduljon az arra illetékeshez - és kérem, ne tegezzen!" Akkor azt hittem, hogy hát ez most kész, ennyi volt és három hétig fogok vele dolgozni, ebből nagy baj lesz. Mikor kicsit lehiggadtam, s átgondoltam az ügyet, arra jutottam, hogy bizonyosan ez volt a kettőnk szakmai életének a mélypontja, innét csak felfelé van út. Ennek megfelelően viselkedtem, borzalmas nagy magázás, nem három, hanem öt lépés távolság és iszonyú jó szereptudás. Az első előadásra vettem neki egy premierajándékot, s amikor odaadtam neki, azzal fogadott, ő is meg akart ajándékozni, csak a premier után, de akkor ejtsük meg most a dolgot. Azt mondta: "Ez nem kézzelfogható ajándék, pusztán arról van szó, hogy mostnatól tegeződjünk. Azt meg hadd mondjam el, hogy nem azért voltam veled annyira kemény a levélben, mert letegeztél, hanem azért, mert engem Sándornak hívnak és nem Tamásnak." Ott álltam leforrázva...
A művész az interneten, például a youtube-on is tartja a kapcsolatot közönségével.
Előadásairól feltöltött videókhoz néha egészen durva, kritikus hozzászólások érkeznek Boldi régebben még reagált ezekre, de mint mondta, azóta rájött, hogy értelmetlen. Többségük szerzője ugyanis bukott énekes, aki valahonnét már kiszorult, vagy éppen be sem került sehová.
- Most már inkább azokra figyelek csak, akikre igazán kell, a karmesterre, a rendezőre - mondta.
Azonban nem csak más él az internet adta nyilvánossággal, hanem ő maga is.
- A Facebookra írtam ki a Nemzeti Színház vezetőváltásával kapcsolatos álláspontomat, mire egy kolléga rögtön rendre is utasított, hogy nekünk nem dolgunk belefolyni a politikába, mert az visszaüt, ráadásul rosszul. Tette ezt úgy, hogy közben védte, akit én támadtam - árulta el.

Dunaújvárosi Hírlap
2013.01.19.
Horváth-Balogh Attila