Interjú  Kovács Frigyes Jászai Mari-díjas színész-rendezővel

A Szegeden először rendező Kovács Frigyes Jászai Mari-díjas színész-rendezővel beszélgettem a minap közelgő premier kapcsán. 2013. január 25-én mutatják be a Pipás Pista című darabot, amely által a néző az 1930-as években  Szeged környékén lévő tanyavilág élet bizonyos szegleteibe nyerhet bepillantást.

Hogyan jött a felkérés a szegedi rendezésre?

A próba kezdése előtt hat héttel felhívott a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója. Először azt hittem, hogy vendég színésznek hívnak dolgozni, ám kiderült, hogy rendezésre kérnek fel, ezen pedig meglepődtem, és nem voltam benne biztos,  hogy rendezőként lesz mondandóm a művel kapcsolatban. A felkérést megelőzően már ismertem Pipás Pista történetét, illetve Ember Judit filmjét is láttam. Így elkértem a szövegkönyvet, s elolvastam. Nagyon izgalmasnak találtam, ezért igent mondtam a felkérésre.
Csak olyan darab megrendezését vállalom, amiben megtalálom magam, ha tudok vele mondani valamit.

Mi fogta meg leginkább a műben?

Érdekes történet, nagyon jó drámát lehet belőle kihozni. Ezt Pozsgai Zsolt kiváló érzékkel tette meg,  megfelelő hangsúlyokkal dramatizálta a történetet. A mű valós eseményeken alapszik, és azt sugallja, történhetett volna így is.

A rendezési koncepciót illetően hova teszi a hangsúlyt?

Mindenképpen a lelki vonulatot szeretném kiemelni, hiszen nagyon sok olvasata lehet ennek a darabnak. Könnyen előfordulhat, hogy valaki például krimi-vígjátéknak interpretálja. Ezzel szemben mi nem a komikus elemeket szándékozzuk kiemelni, hanem az élet nagy igazságaira keressük a választ. A történet az 1930-as években játszódik. Engem pedig kifejezetten érdekel ez a kor. Az 1960-as éveket, nagyapám révén, én is megtapasztaltam a tanyai életet, s aktívan részt vettem az ottani feladatok elvégzésében,  A tanyavilágban az 1920-as, 1930-as évek tapasztalati szinten közelebb vannak a 1960-as évekhez, mivel az ottani világban a fejlődés lassabban ment végbe,  ezáltal, úgy vélem, jobban bele tudom magam képzelni az életformában.

Most rendez először Szegeden. Milyen a társulattal együtt dolgozni?

Minden új társulattal való munkálkodás nagy kihívás, a rendezői szerep óriási felelősséggel jár. Az első hetet azzal töltöttem, hogy megismerjem a színészeket és a közeg szellemiségét. Minél jobban meg kell  ismernem a színészt, mert onnan tudom, honnan, milyen előzetes koncepciókból építkezik, s ezáltal eredményesebb lesz a közös munka.
Kevés idő állt rendelkezésünkre, de ezt próbáltam a lehető legjobban felhasználni, s a próbák alatt az volt a fő feladatom, hogy segítsem a színészt abban, hogy minél jobban  megközelíthesse az adott figurát.

Felvetődhet a kérdés, hogy ha nem ismerte a társulatot, hogyan alakította ki a szereposztást?

A szereposztást készen kaptam, én csak egy cserét alkalmaztam. Úgy vélem, Kedvek Richárdra jobban illik Szokál Mihály szerepe, ezért szerepet cseréltettem Kárász Zénóval (aki így Börcsök Mihály karakterét alakítja).

Milyen instrukciókkal látja el a színészeket a próba folyamán?

A szándékomat tudom elmondani, arról hogy ebből ők mennyit és hogyan érzékelnek, őket kell megkérdezni. A színészközpontú színházban hiszek, olyan színházat csinálok, ahol a színész áll a középpontban. A színész lehetőséget kap arra, hogy megmutassa az egyéniségét, mert minden ember más tulajdonsággal rendelkezik. A színész képes arra, hogy azokat a tulajdonságokat, amiket a figura megkövetel, azt elemzések során előhúzzák magukból, így lesz egy húsvér figura. Ezáltal a színész azokat a tulajdonságokat domborítja ki, amelyek a szereppel rokoníthatók.

Milyennek találja a szegedi színészeket?

Az ország különböző részéből érkező művészek, mind-mind különböző iskolákat képviselnek. Ám a színpadon egy stílusbeli egységet kell felmutatni, ezért a rendezőnek minden színészhez más kulcsot kell találnia. Véleményem szerint a szerepért meg kell járni a poklot. Ez egyfajta önmarcangoló folyamat, amiben a színésszel együtt veszek részt.

Jelenleg hol tartanak a próbafolyamatban?

Az első héten  rendelkező próbák voltak, aztán következett a jelenetek összerakása, ahol az adott részeket elemeztük. Megfelelő ütemben haladunk a munkával, most már van olyan rész, amelyen a „hús” is rajta van, de néhol még csak a csontváz áll.

Milyen fogadtatásra számít a nézők körében?

Abszolút pozitívra, sikert jósolok a bemutatónak. A lehető legtöbb előadáson igyekszem majd itt lenni, gondozni szeretném, amíg műsoron van, és követni a darab fejlődését.

magyarjatekszin.hu
2013.01.21.
Mintál Kinga