Csáth Géza Janikája a magyar irodalom egyik különös remekműve. Hangvétele, stílusa, a tragikus groteszk iránti – korát messze megelőző fogékonysága mind-mind egyedülálló – s egyben mindezekért meglepően mainak, korszerűnek érezzük. De maivá – szinte kortárs művé – teszi az ábrázolt téma is. A felszíni formák, a szokások, az alkalmazkodás, a kompromisszumok és kötelességek alatti, mélyben meghúzódó válság és kiszolgáltatottság – a polgári társadalom megannyi oly ismerős réme. Janika – a kisgyermek életével is és váratlan halálával is akaratlanul előidézője a darabbéli, olykor különös, de mindig az élet és az emberi nem ismeretéről tanúskodó eseményeknek.