1984 március 26-án születtem Sárváron. 

Bár alapvetően nem hiszek az elméletben, de a sorsom valahogy eleve elrendeltetett, hiszen a szomszédunkban lakó énektanárnővel családom jó viszonyban volt, így nem is volt kétséges, hogy hetente kétszer az estéimet a csodálatos Nádasdy-vár könyvtárában megtartott zeneoviban töltöm. 

Amikor a Csillagszemű juhász történetét készítettünk az évzáróra, mindenki tülekedett a szerepekért. Én nem, de nem is akartam nép lenni. Aztán a próbán, amikor a medve kirontott, hogy megegye a juhászt én nyikordultam egyet, majd amikor visszament akkor is. Megkérdezték, hogy úgy mégis mit csinálok? Közöltem, hogy én vagyok a medve házának az ajtaja. Óriási röhögés, majd tapsvihar. Na ott dőlt el, hogy melyik pályát választom. 

Állítólag a nyikordulás olyan tiszta volt, hogy felvettek az ének-zenei általános iskolába, ahol kötelezően választottunk egy hangszert, ami esetemben a dob volt, de mivel azon nem lehet nyikorogni egy idő után áttértem a gordonkára. Szintén kötelező volt a néptánc, a másik örök szerelem, 12 évig aktívan.
Miután a gimnázium emelt óraszámú magyar szakára egymagam kerültem művészeti iskolából, igyekeztem közösségi élményeket szerezni a társaimnak, váltakozó sikerrel.

A gimi után, irány az alternatív műfaj. Itt ért utol a végzet. A Soltis Lajos Színházban az első produkcióm a Csillagszemű juhász volt. Szerencsére felvilágosítottak arról, hogy "Nyikorgó ajtó" szerepet nem írtak a mesébe, úgyhogy maradt a Medve. Két év Celldömölkön eltöltött kellemes alapozó edzés után vettek fel a Kaposvári Egyetem frissen indult színész szakára. Mi voltunk a második évfolyam. 

Babarczy László azt mondta a felvételimen, hogy ilyen névvel nem lehet színész az ember. Én azt feleltem neki, hogy próbáljuk ki. Kipróbáltuk. Én nem bántam meg. Remélem Ő sem és remélem, hogy itt Szegeden, 2007 óta Önök sem.

Egyéb:

Kacérkodom a médiával: Rádió Szombathely, Isis Rádió, Magyar Televízió, MR6-Szeged (meg néha MR1-2-3-4-5) 

Képgaléria: