Egy vérbő reneszánsz komédia kortárs átirata a fanyar humoráról híres író tollából, mindezt vadnyugati környezetben, lövöldözéssel, burleszkkel, elmés pajzánkodás a test ördögéről és a morálról, és hogy ez a kettő összeegyeztethető-e. (Nem.) A szeretnivaló ifjú némileg kifogásolható eszközökk elelcsábít egy tisztességes asszonyt, kimondottan aljas módon rászedi a férjet, és láss csodát, mi mégis neki drukkolunk, mert hát lehet-e nemesebb dolog a földön, mint az érzékiség? Drukkolhatnánk-e másnak, mint a vágy beteljesedésének? De vajon van-e értelme az egészek? Irónia, komédia és mélyebb értelem életről, halálról, a lét értelméről, és arról, van-e igaz szerelem a földön.
Niccolò Machiavelli (1469−1527) firenzei politikus, író, a reneszánsz egyik legnagyobb hatású gondolkodója. A „machiavellista politikus” a „cél szentesíti az eszközt” máig vitatott filozófiája „Afejedelem” című művében bomlik ki legteljesebben. Mandragóra című színművét 1512-ben írta. Átdolgozója, Háy János (1960) József Attila- és Füst Milán-díjas költő, író, műfordító. Drámái az utóbbi évek legfigyelemreméltóbb magyar színpadi művei közé számítanak; A Gézagyerek c. darabja 2002-ben elnyerte a kritikusok által a legjobb magyar drámának ítélt díjat. Amatőr festő és beatzenész.
