A három felvonásos bohózatot 1896-ban mutatták be a párizsi Théâtre du Palais Royal-ban. A hülyéje Feydeau egyik legjobban sikerült darabja.
Vatelin, aki rajongva szereti feleségét, Lucienne-t, döbbenten tapasztalja, hogy azt egyik barátja, Pontagnac pár napja szerelmesen követi. Kisvártatva kiderül, hogy nem ő az egyetlen udvarló. Rédillon is szívesen közeledne Vatelin feleségéhez. Pontagnac nős, miközben továbbra is léha életet él, Rédillon pedig számos állandó és átmeneti szeretővel rendelkezik. Lucienne mindkettejük felé világossá teszi álláspontját; egyetlen feltétellel lenne hajlandó beadni a derekát: ha a férje megcsalná. Ez esetben kész lenne felajánlkozni egyik széptevőjének. Pontagnac és Rédillon mindenre hajlandók, csakhogy Lucienne félre nem érthető helyzetben találja Vatelint. Épp kapóra jön nekik, hogy Párizsban tartózkodik Maggy, akivel Vatelinnek volt egy futó kalandja Angliában…
„George Feydeau-nak remek humora volt. Híres volt az „aranyköpéseiről”. Minden este a Maximba ment. Nem ivott alkoholt, csak ásványvizet. (…) Lusta volt. Eredetileg színész akart lenni. Megbeszélt időpontja volt a Palais Royal színházának igazgatójával, ahol az egyik darabban szeretett volna szerepet kapni. Mivel elkésett, nem alkalmazták. Így ért véget mikroszkopikus színészi karrierje, amit így kommentált: „Azon a napon értettem meg a pontatlanság áldását, és utána egész életemben elkéstem!” Alain Feydeau (1934-2008) színész, Georges Feydeau unokája
2014. május 9-i előadásunk a 90 db-lel együttműködve, hallássérült nézőink számára jelelve kerül színre.
